Ők írják

2012. október 17., szerda

Bele, Szét, Dűlt

Olyan érthetetlen, mikor a régi házban,
A halott kislány megfordul az ágyon,
Fehér arcába hulló hajával,
Keresztülbámul rajtam vádlón,

És csak nagymamám meleg kezéből,
Kigömbölyödő lábos-leves,
Nyugtat, falatnyi emléke rebben,
Szívemszakadva, ritmusheves.



Szürkében úszó világvalóság,
Más mint az emlék, ismeretlen,
Ideálmodtam, beleszédültem,
Végérvágányon itt rekedtem.

Nem az első és nem az utolsó,
Alkalomadtán is alkalmatlan,
Akaratszilánkok alaktalanná
Válnak a tejszerű anyagban.


Lassan húzom a lábam ha lépek,
Marasztapaszt az álomingovány,
Cuppog, mélye böffen, megállít,
Fulladva űz a lénytalány.

Nem félek már. Sáragaszkodó,
Gyermekkorcsolyás emléke csurran,
Otthon vagyok. Itt véremből szisszen,
Vénámból szökken, mind, mi voltam.

Variációk egy témára




(historizálva - radnótisan)

Partján,
A nők mind földre borultak,
Csikorgón, alig telt az idő,
Kabátja alól lestek a holtak..

 (romanticizálva - jambikusan)

Ősi szerelem,
Méregital,
Dalait elmúlás szőtte,
Szíved mégis száll sohasemvolt,
Sohasemjárt eltávolodó horizonton

(merengőn - haikusan)

folyó
partján tavasz jár
lágy szél simogat
nemrég temettelek el

(vágyakozón - a'la gaston)

jó lenne újra
ölelni, szeretni sírva
megbánni, megtenni, mintha
nem is múlnának az évek
mintha szeretnélek téged..




kibeszélő

lány:
ez a poszt traumás érzés, aki szeretett már, érezte biztosan.
vágyni az elérhetetlent, bekötött szemmel, teli tüdőből fújni a múlt hamvait - hátha lángra kap

fiú:
az elérhetetlen
egyszerre mintha közel lenne de mégis olyan távol, hogy oda elutazni is képtelenség
a távol fájdalma, és a távol dalai
az idő mély kútja, és ahogy belerévedünk
a parázs sosem alszik ki
majd csak velünk együtt
de a hamu termékeny...és az új főnix soha nincs messzebb annál, mint ameddig a karod elér..
ez olyan kínai cucc
édes savanyú
könnyes nevetős

lány:
közelstávolkeleti ambivalencia.

fiú:
ez maga az élet. a tao.
ezért szeretem annyira, hogy épp ide születtem a mérleg nyelvének a kellős közepére, kelet és nyugat közé, húsnak a szendvicsbe
itt minden világok összes szavát érteni
ez itt az arany közép maga

lány:
szerintem ha összegyúrjuk a kettőt: keleti gazdagság a szívben, növekvő tudatosság az elmében, okosan vegyítve a nyugat külső gazdagságával és fejlődésével.
that's my secret.
but cssssssssssssss!

fiú:
látod, ezt nézem én is mióta ismerlek
olyan őszinte ez a Te nagy titkod, hogy a szíved fölé van tűzve cifra szalaggal
but still, my lips are sealed!

lány:
a cifra szalag jó
illik a piros-barna magyar kislányhoz

fiú:
takaros, annyi szent