A halott kislány megfordul az ágyon,
Fehér arcába hulló hajával,
Keresztülbámul rajtam vádlón,
És csak nagymamám meleg kezéből,
Kigömbölyödő lábos-leves,
Nyugtat, falatnyi emléke rebben,
Szívemszakadva, ritmusheves.
Szürkében úszó világvalóság,
Más mint az emlék, ismeretlen,
Ideálmodtam, beleszédültem,
Végérvágányon itt rekedtem.
Nem az első és nem az utolsó,
Alkalomadtán is alkalmatlan,
Akaratszilánkok alaktalanná
Válnak a tejszerű anyagban.
Lassan húzom a lábam ha lépek,
Marasztapaszt az álomingovány,
Cuppog, mélye böffen, megállít,
Fulladva űz a lénytalány.
Nem félek már. Sáragaszkodó,
Gyermekkorcsolyás emléke csurran,
Otthon vagyok. Itt véremből szisszen,
Vénámból szökken, mind, mi voltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése