Hullám

Látod,
Megint átvert a hullám,
Ringott alattunk, megfakulván,
Ijedt szemekkel bújtál a tóba,
A szerelemmentes, ringatóba,
A néma sikoly rőt kacaj kabátja,
Csak vékony lepel, elúszó hártya..

Nézd,
Hanyatt magad!
Lustán ússz magasra, és süss fel megint!
Csak csapj rá a hasra, ha üres, majd múlik,
Csak attól szokatlan, hogy velem itt mély,
Ott fent a magasban meg úszik az ég,
Hisz mindig tavasz van!

A válasz: teher.
De miért is kérded?
Hullámok nyújtóznak lustán el érted,
Fecsegő tajték habján fehérben,
Sok vízcsepp-tanács, elporlik a szélben,
Szelíden szeret, ki ringat, nevet,
El sem rejtheted, mint gyémánt, neved.