Variációk egy témára

(historizálva - radnótisan)

Partján,
A nők mind földre borultak,
Csikorgón, alig telt az idő,
Kabátja alól lestek a holtak..

 (romanticizálva - jambikusan)

Ősi szerelem,
Méregital,
Dalait elmúlás szőtte,
Szíved mégis száll sohasemvolt,
Sohasemjárt eltávolodó horizonton

(merengőn - haikusan)

folyó
partján tavasz jár
lágy szél simogat
nemrég temettelek el

(vágyakozón - a'la gaston)

jó lenne újra
ölelni, szeretni sírva
megbánni, megtenni, mintha
nem is múlnának az évek
mintha szeretnélek téged..

kibeszélő

lány:
ez a poszt traumás érzés, aki szeretett már, érezte biztosan.
vágyni az elérhetetlent, bekötött szemmel, teli tüdőből fújni a múlt hamvait - hátha lángra kap

fiú:
az elérhetetlen
egyszerre mintha közel lenne de mégis olyan távol, hogy oda elutazni is képtelenség
a távol fájdalma, és a távol dalai
az idő mély kútja, és ahogy belerévedünk
a parázs sosem alszik ki
majd csak velünk együtt
de a hamu termékeny...és az új főnix soha nincs messzebb annál, mint ameddig a karod elér..
ez olyan kínai cucc
édes savanyú
könnyes nevetős

lány:
közelstávolkeleti ambivalencia.

fiú:
ez maga az élet. a tao.
ezért szeretem annyira, hogy épp ide születtem a mérleg nyelvének a kellős közepére, kelet és nyugat közé, húsnak a szendvicsbe
itt minden világok összes szavát érteni
ez itt az arany közép maga

lány:
szerintem ha összegyúrjuk a kettőt: keleti gazdagság a szívben, növekvő tudatosság az elmében, okosan vegyítve a nyugat külső gazdagságával és fejlődésével.
that's my secret.
but cssssssssssssss!

fiú:
látod, ezt nézem én is mióta ismerlek
olyan őszinte ez a Te nagy titkod, hogy a szíved fölé van tűzve cifra szalaggal
but still, my lips are sealed!

lány:
a cifra szalag jó
illik a piros-barna magyar kislányhoz

fiú:
takaros, annyi szent