Homály fedi az éjsötét leplét
Jövőt vajúdik a pillanat,
Kiforrott macskakövek mentén
Lassan lépked a pirkadat.
Ez a sokból csak egy, ez a második első
Ez javul, ha csökken, ez emelkedik,
Ha minden csak elfogy, a semmi megnő,
Az ész pókert blöfföl, a szív terít.
Istent játszik a monoton égbolt,
Mára már semmi, az bizony rég volt.
Lassult, halkult, kihűl a lázas,
Bolondnak indult, sosem volt százas.
(KM: Gaston)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése