A lány a váróban ült. Figyelt, mikor hallja meg a bemondó hangját. Bár a nyelvet nem értette, de tisztán kihallatszott egy idősebb férfi rossz kiejtése: Budapest. Próbálta kivenni a körülötte ülők reakciójából, hogy mit mondhatott be. Néhányan felálltak. Kezdte összeszedni a holmiját, szép kis csomagjában ott lapult rengeteg emlék a nyaralásról.
Tudta, az első dolga az lesz ha hazaér, hogy kidob mindent. A legszebb ruháit hozta magával, de azoktól is meg kell válnia. Nem akarja hogy bármi is emlékeztesse erre a szörnyű hétre, és arra a sokkal szörnyűbb férfira. Ahogy a bőröndöt tette fel a tolókocsira, meglátott egy táskát a szeme sarkából. Nem volt a közelében senki, magányos volt. A lány körülnézett, és a dohányzó üvegfalán át megpillantotta a táska gazdáját.
Szóval csak dohányozni mentek - gondolta - tehát a gép késik.
Minden további külföldön töltött perc szenvedés volt. Nagyon ideje lett volna, hogy véget érjen ez a hét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése