A világ felszínes, sarkon fordult,
Megbillent, majd továbbgondolt.
Megfontolt, de elesett,
A Föld beleremegett.
Kevés a jó szándék a rossz
kezekben valaki összemos,
Hatalma nincs, mégis kilincs
Ajtót mutat, nyithat utat,
Hol nappal átmennék Veled,
Egy kép, szeletnyi képzelet.
Ide oda cibál, karjaiban tépáz,
Elmém marasztal, szívem szétráz,
Méláz, búsan bolyongó,
Nincs más, csak egy altató.
Hát tűzoltó leszek és katona,
Fegyveres-erős, ki ébren áll,
Mondd, a viharban kóbor lóval,
Szénamezőkön Rád talál?
(KM: Gaston)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése