A száraz parkettán ült, törökülésben. Körülötte öreg molylepkék keringtek. Azért gondolta, hogy öregek, mert már évek óta ott voltak a szobájában.
A lány a száraz parkettán ült, és előrehajolva zsíros ujjaival szíveket rajzolt a földre. Egy régi dalt dúdolt, amit még gyerekkorában tanult az anyjától. A szövege magába foglalta mindazt, ami most foglalkoztatta; álmok, vágyak, és mesék az igaz szerelemről.
Visszasírta ezt a boldog, naiv, tapasztalat- és problémamentes gyerekkort. Fáradt szemeiben könny csillant, ahogy a remény találkozott a hitetlenséggel. Hiszen a hit csak egy szinonima a tudatlanságra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése